|
Várostörténet
Szarvas bemutatkozik
Szarvas város története
 A régészeti leletek tanúsága szerint a mostani város valamint
környéke már az őskorban állandóan lakott terület volt. A város területén
talált népvándorlás kori régészeti tárgyak közül az avar kori rovásírásos tűtartó a legjelentősebb tárgyi emlékünk.
Anonymus krónikája a települést „Szarvashalom”
néven megemlíti. A hajdani Árpád kori falu létét számos 1284-85 közötti időből
származó feljegyzés tanúsítja, többek között Kun László királyunk több rendeletét is „Szarvashalomról” keltezte.
A török időkben a Hármas-Körös menti átkelőhely védelmére palánkvár
épült, a folyami átkelőhely miatt jelentőssé vált földvár többször is gazdát
cserélt, majd 1686-ban végleg elpusztult. A török hódítás után a település és vidéke
lakatlan pusztává változott.
 A város újkori történelme 1722-től számítható, mikor a környék új földesura báró Harruckern János György a felvidéki vármegyékből főként szlovák jobbágycsaládokkal újra benépesítette. Az újjászületett
település
1723-ban már mezőváros, azonban komolyabb fejlődés csak a XVIII.század végén indulhatott meg. A 18.-19. század fordulóján végbement jelentős fejlődés a város újkori történetét leginkább meghatározó nagyságának Tessedik Sámuelnek a nevéhez fűződik. A város evangélikus lelkészének, az agrárreformer Tessedik Sámuelnek
a város még ma is rengeteget köszönhet. A nagy tudású lelkész felvirágoztatta a fiatal mezővárost, hiszen itt Szarvason alapította meg Európa első gazdasági (akkorin evén szorgalmatossági) iskoláját. Kidolgozta többek között a szikesek megjavításának módszerét, megismertette a város lakóival a kor legkorszerűbb földművelési technikáit.
Fölépítette a ma is álló iskolaépületet (jelenleg múzeumként funkcionál), valamint az evangélikus Ótemplomot. Nagyszabású építkezéseivel, továbbá városrendezési munkáival jelentősen átformálta a meglehetősen rendezetlen korabeli városképet, a korábbi szabálytalan utcák helyébe tudatosan tervezett, szabályos
sakktábla-alaprajzú utcahálózatot alakított ki.
 A város fejlődésének újabb fontos állomása a gimnázium Szarvasra települése 1834-ben. Az idők folyamán a patinás intézményben sok jelentőstanáregyéniség dolgozott. Többek között itt tanított
Vajda Péter, a reformkor Petőfi által is tisztelt polihisztora, valamint Ballagi (Bloch) Mór nyelvész, Greguss Ágost esztéta és Koren István botanikus is. Leghíresebb igazgatói: Tatay István, Benka Gyula, Naumann (Nádor) Jenő, a várostörténet írója.
Szarvas életében a XIX. században kiemelkedően fontos szerepet töltött be
a gróf Bolza család. Kastélyokat varázsoltak a Körös partjára, felépítették -a
ma már kuriózumnak számító- szárazmalmot,
létre hozták az Anna-ligetet, majd a Bolza Józsefről elnevezett Pepi-kertet,
mai nevén a Szarvasi Arborétumot,
ami manapság is Szarvas legcsodálatosabb és legismertebb látványossága.
 Réthy Lipót 1847-ben Szarvason hozta létre Békés megye első nyomdáját. Az1848-as szabadságharc idején rendezett tanácsú Szarvas város (a szomszédos községek önállósulása miatt) 1872-ben elveszítette városi címét, véglegesen
csupán1967
óta város ismét. A város mindvégig mezőgazdasági jellegű volt, XX.sz.-ifejlődését is ez határozta meg. A vasútépítés során 1880-1893 között csak szárnyvonalat kapott.
A II. világháború után az oktatás és a kutatómunka vált a
város életének a legfontosabb tényezőjévé: Az Öntözési Kutatóintézet és a Haltenyésztési
Kutatóintézet (a két kutatóintézet összevonva HAKI néven működik), valamint a Tessedik Sámuel Főiskola Óvónőképző
Intézete és Mezőgazdasági Víz- és környezetgazdálkodási kara létrejöttével
Szarvas Békés-megye szellemi központjává alakult. Manapság is Szarvas Békés
megye egyik legjelentősebb felsőoktatási és tudományos központja.
A város mindig tudott kiemelkedő egyéniségeket adni az
országnak. A szakterületükön elismert kutatók (pl. Mendöl Tibor) mellett,
országosan ismert volt Székely Mihály az egyik legelső magyar repülő, dr.
Melich János nyelvész, valamint Gyóni Géza költő, Ruzicskay György festőművész,
vagy Kemény Gábor pedagógus. Itt született Melis György operaénekes,
továbbá a mai héber költészet jelentős alakja, Kámár Jáoz-Kest (Keszt Péter) is.
|
