Szarvasi szlovák ételek készítése,
tartósítása
Az ételkészítés tradicionális
szokásait gyűjtötte, és kiadványba szerkesztette:
Csasztvanné Vass Edit
Technikai munkatárs, digitalizálás:
Molnár András
Kiadó:
Szarvasi Hagyományőrző Közalapítvány
5540 Szarvas,
Rákóczi u. 1.
A szakmai kiadvány elkészítését és
digitalizálását az
Informatikai és Hírközlési
Minisztérium támogatta
©2004
A szakmai kiadvány a Szarvasi
Hagyományőrző Közalapítvány tulajdonát képezi, az anyagok újbóli felhasználása,
publikálása csak a Közalapítvány valamint az alkotó jóváhagyásával lehetséges.
TARTALOMJEGYZÉK
1.
Előszó
2. A falusi turizmus
célja, jelentősége
3. Szarvas
mezőgazdaságának kezdetei
4. Mindennapi étkezési
szokások
5. Jeles napok
5.1. Naptári ünnepekhez kötődőek
5.1.1. Húsvét
5.1.2. Karácsony
5.1.3. Szilveszter
5.2. Gazdasági élet ünnepeihez
kötődőek
5.2.1. Disznótor
5.2.2. Nagy mezőgazdasági
munkák
5.2.3. Fosztókák
5.3. Emberi élethez kapcsolódó
ünnepek
5.3.1. Komatálvivés
5.3.2. Lakodalom
5.3.3. Névnapok
6. Háziasszony egyéb
teendői
6.1. Tejfeldolgozás
6.2. Kenyérsütés
6.3. Élelmiszertartósítás
6.3.1. Aszalás
6.3.2. Gyümölcsök
befőzése
6.3.3. Lekvárfőzés
6.3.4. Zöldségfélék
tartósítása
6.3.5. Őrölt paprika
készítése
6.3.6. Gyógynövények
6.4. Száraztészta készítése
7. Néhány érdekes recept
még
8. A falusi turizmus
lehetőségei Szarvason
9. Köszönetnyilvánítás
10 Adatközlők
11. Felhasznált irodalom
1. ELŐSZÓ
Szarvas látnivalóival, hazai és nemzetközi szintű
rendezvényeivel igazán méltó arra, hogy minél több magyarországi és külföldi
látogató keresse fel, ismerje meg, és néhány felejthetetlen napot töltsön el
itt, a Kárpát-medence mértani közepén, Békés megye nyugati kapujában. Az utóbbi
időben rengeteget fejlődött a város és környéke. Az itt élők vendégszeretete,
kedvessége is hozzájárul ehhez.
A földrajzi, környezeti,
kulturális adottságok mellett vonzerőt jelenthet a környék jellegzetes
gasztronómiája is, amit sajnos nagyon kevés vendéglátó egységben kóstolhat meg
a turista.
A helyi szakácsművészet remekeit, az
étkezési szokások megismerését a falusi turizmus keretei biztosítják, ahol a
vendég aktív részesévé válhat az előkészületeknek is.
A hagyományőrzés gyakran
hallott, kimondott szó. Nagyon fontos, hogy ápoljuk, megőrizzük mindazt a
tudást, értéket, amit őseink hosszú-hosszú éveken át felhalmoztak s ránkhagytak.
A kézművesség, a népszokások, a népköltészet
gyűjteményei mellett elengedhetetlen egy-egy táj gasztronómiájának megőrzése,
összegyűjtése is. Azért vállalkoztam erre a feladatra, hogy a teljesség igénye
nélkül lejegyezzek néhány olyan szarvasi receptet,
olyan étkezési szokást, az asszonyok olyan rendszeres ételkészítési teendőit,
ami általános volt még az 1950-es években is mind a városban, mind a
városkörnyéki tanyákon.
Ma még élnek olyanok, akik
ezt meg tudják mutatni, el tudják mondani, de úgy érzem, az utolsó
pillanatokban vagyunk.
2. NÉHÁNY GONDOLAT A FALUSI
TURIZMUSRÓL
A ma embere egyre messzebb kerül a természettől,
de él benne a természetes környezet, az állat- és növényvilág megismerése utáni
vágy. E kívánságának teljesítésére megfelelő üdülési forma a falusi turizmus.
Miért fontos a falusi
turizmus a vendég számára?
-
a zajos, stresszes, rohanó városi létből kiszakadni - egyértelműen felüdülés
- a megfelelő szálláshely kialakítása, a hagyományos
állattartás és növénytermesztés
megtapasztalása, vonzó programok a városi környezetből
érkezőknek
- a különböző kézműves
foglalkozások, hagyományos rendezvények még
gazdagabbá,
eredményesebbé, élvezetesebbé teszik az itt eltöltött időt
- a személyes kapcsolat, a
közvetlen gondoskodás még pozitívabban hat a vendég
hangulatára.
Miért jó a falusi
turizmus a vendéglátó közösségnek?
-
a falusi turizmus megóvja, fejleszti, hasznosítja, felértékeli a település
meglévő
épületvagyonát, a
magán és közösségi objektumokat
- előtérbe kerül az épített
és természeti környezet védelme, hiszen a vendég csak
komfortos, tiszta,
láthatóan gondozott településen és természeti környezetben érzi
jól magát
-
katalizátora, gyorsítója az infrastrukturális beruházásoknak, ez a helyi
lakosság
életminőségét is
nagyban javítja
- segíti a kulturális
hagyományok megőrzését, életben tartását, a további
generációkra történő
továbbörökítését (szokások, hagyományok, ünnepek)
- segíti az agráriumban megtermelt bizonyos javak könnyebb
értékesítését, hiszen a
vendég személyében a
helyszínre jön a kereslet
- segíti a helyi foglalkoztatási lehetőségek
bővülését, kiegészítő jövedelemforrást
biztosít a
vendégfogadással foglalkozók számára
- fokozza a település
lakosságot helyben tartó erejét.
3. SZARVAS MEZŐGAZDASÁGÁNAK KEZDETEISzarvast és környékét a 150
éves török uralom pusztasággá változtatta. Az 1700-as évek elején indult újra
az élet, amikor báró Harruckern János György
evangélikus szlovákokkal telepítette be a vidéket.
A földhözjutás,
az adókedvezmények vonzották a vállalkozó szellemű szlovákokat a Felvidék több
részéről. Hozták a saját kultúrájukat, szokásaikat, de a megye másajkú
lakosságával tartott kapcsolat is hatott életmódjukra. A vallási hovatartozás
is befolyásolta ünnepi és étkezési szokásaikat.
A környék éghajlati,
időjárási és talajadottságai meghatározták a termesztett növények és
tenyésztett állatok fajtáit.
A szántóföldön búza,
kukorica, árpa, zab, s Tessedik hatására a lucerna is
a termesztett növények között van. A kiskertekben a zöldségfélék gondozására
került sor. A gyümölcsösökben a csonthéjasok és az almafélék meghatározóak.
Az állatok közül a szarvasmarha,
ló, sertés, valamint juh, kecske és baromfi vált honossá a környéken.
A termesztett növények és
állatok az étkezésben, egyes növények csak a takarmányozásban kerültek
felhasználásra.
A környéken fellelhető
gyógynövényeket megszárították és teaként gyógyításra
használták.
4. MINDENNAPI ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK
A paraszti gazdaságokat az
önellátás jellemezte. Minden megtermelt dolog (növény, állat) felhasználásra
került. A pocsékolást a szarvasi parasztember nem
ismerte.
A család
háromszor étkezett naponta.
Reggelire általában tejet, tojást, szalonnát, s ha volt a
kertben hagyma, paprika, paradicsom, akkor ezeket fogyasztották. A disznóvágás
időszakában sokszor sült hurka, kolbász volt a reggeli. Jellegzetes körete a
hajában sült krumpli.
Ebédre mindig főtt étel volt. Leves nélkül nem ebéd az
ebéd.
Általában sűrű, berántott
leveseket főztek. A tavaszi nyári időszakokban rengeteg zöldséglevest ettek.
Húst, főleg baromfit ebben az időszakban csak vasárnap fogyasztottak. Hetente
kétszer tésztanap volt, szerdán és szombaton. A szerdai menü: gombóc, derelye,
nokedli, nudli. Szombaton mindig annyi haluskát főztek, hogy vasárnap reggelire
is maradt.
Vacsorára szintén szárazat ettek, kiegészítve aludttejjel, de
a déli maradék leves is elfogyott.
Az étel ízesítése
mindenkinek saját ízlése szerint történt. A hozzávalókat szemre (na oko) vagy alkalmi mérőeszközökkel adagolták. Mérleget nem
használtak, sőt a családi receptek is alkalmi mértékegységeket (marok,
csészényi, diónyi, szakajtónyi) tartalmaztak, s így öröklődtek anyáról leányra.
5. JELES NAPOK
Az ünnep olyan különleges
időszak, amikor a közösség a megszokottól, a hétköznapoktól eltérő módon
viselkedik, hagyományosan megszabott előírásokat és tilalmakat tart be. Az
ünnepeket, különösen a nagy egyházi ünnepeket, munkatilalom, templomlátogatás,
meghatározott ételek fogyasztása, megszabott viselet jellemezte.
A naptári és gazdasági
ünnepekhez kötődő szokások egyrészt az adott ünnepre történő periodikus
megemlékezést biztosították, másrészt a földművelés és állattartás sikerét, az
ember egészségét és személyes boldogulását segítették elő mágikus módon.
Az ünnepi szokásokban egyes
ételeknek mágikus jelentőséget tulajdonítottak. Az alma a termékenység és a
szerelem jelképe, különösen a karácsonyi ünnepkörben volt jelentősége.
A dió a bölcsesség
szimbóluma, Krisztus jelképe is. Karácsonykor jellegzetes étel, melyből
betegségre, halálra is jósoltak.
A tojás az újjászületés,
termékenység, a keresztény vallásban a feltámadás szimbóluma.
A kenyér az életet, bőséget,
jólétet, a keresztény vallásban Krisztus testét jelenti.
A hal a termékenység, bőség,
a bárány a születés szimbóluma
5.1.
NAPTÁRI ÜNNEPEKHEZ KÖTŐDŐ ÉTELEK
Kocsonya
Hozzávalók: füstölt
sertéshús – köröm, csülök, orr, bőrke
A füstölt húst több vízben
kiáztatjuk. A fazékba rakott húsra annyi vizet öntünk, hogy jól ellepje. 5-6
egész fej fokhagymát teszünk a vízbe. Lassú tűzön (legjobb kemencében) addig
főzzük, míg a csontról le nem válik a hús.
Tányérokat készítünk, melybe
apróra vágott nyers fokhagymát teszünk.
A kocsonyalé
tetejéről a felesleges zsírt leszedjük. A húst felaprítjuk, a csontokat
eltávolítjuk, és a tányérokba egyenletesen elosztjuk. A levet a tányérokba
szedjük. Hűvös helyen tároljuk.
5.1.2.
Karácsony:
Haluska
Hozzávalók a tésztához: 1 kg liszt, 3 dl langyos víz, 1 ek só, 4 tojás.
A vízben a sót felolvasztjuk.
A lisztet egy mélyebb tálba szórjuk és a közepére lyukat
mélyítünk. Ide törjük a tojásokat és a vizet is
beleöntjük. Alaposan kigyúrjuk. Kisebb cipócskákat készítünk a kigyúrt
tésztából és lisztezett nyújtódeszkán
fél cm-es vastagságú kerek lapokká nyújtjuk.
A kerek lapot (levelet) 4
egyenlő széles csíkra vágjuk és egymásra helyezzük.
Ezután ezt feltekerjük, és éles késsel vékony csíkokra szeleteljük. A tésztát
lobogó sós vízben kevergetve kifőzzük, majd hideg vízzel átöblítjük. Egy
tepsiben ízlés szerint zsírt melegítünk és a kifőtt tésztát
beletesszük, majd ízesítjük.
Karácsonykor: mákkal,
túróval, brindzával.
Szombati napokon mással is.
Egy főzésnél két-három félét is készítettek.
Haluska
ízesítések:
- túrós: A túrót ízlés szerint összekeverjük és a tésztára
szórjuk. Sütőben
pirosra sütjük. Tejföllel, apróra vágott
tepertővel tálaljuk
- erőstúrós (brindzás):A brindzával jól megszórjuk a tésztát
és pirosra sütjük a
sütőben. Tehetünk rá tejfölt és sült
szalonnát is.
- mákos: A mákot megdaráljuk
és ízlés szerint porcukorral
keverjük. A kifőtt
tésztára szórjuk és összekeverjük.
Tálaláskor, aki szereti, meglocsolhatja
cukorsziruppal
vagy folyékony
mézzel.
- diós: A diót megdaráljuk és porcukorral összekeverjük. A tésztára
szórjuk.
- káposztás, karalábés: Mindkét zöldségfélét megreszeljük
és picit besózzuk, állni
hagyjuk. Ha levet
engedett, akkor alaposan kinyomkodjuk. A serpenyőben zsírt
forrósítunk és a
káposztát vagy karalábét üvegesre, puhára
dinszteljük. Ha
megpuhult,
a tűzről levéve ízlés szerint sóval, őrölt borssal és édes, őrölt
paprikával
ízesítjük.
- rántásos: Bő zsírban a
lisztet pirosra sütjük, ízlés szerint
sóval ízesítjük, és
a tésztát belekeverjük.
- tojásos: A tepsiben lévő
felolvadt zsírban a tésztát kissé
átmelegítjük, erre
öntjük rá a sóval ízesített felvert
tojásokat. Addig
sütjük, míg a tojás meg nem szilárdul.
- grízes: A búzadarát forró
zsíron világosbarnára
megpirítjuk, pár
kanál vízzel meglocsoljuk. Fedő alatt
tartjuk, amíg
megpuhul. A lecsurgatott tésztát beletesszük.
Porcukorral, gyümölcsízzel ízesítjük.
5.1.3.
Szilveszter
Szilveszterkor lencsét kell
enni, mert akkor lesz szerencsénk. Ezért a menü lencseleves és rétes.
Lencseleves
Hozzávalók: 30 dkg lencse,
leveszöldség, 5 dkg zsír, 8 dkg liszt, paprika, só, ecet, füstölt kolbász.
A lencsét megmossuk és
feltesszük főni. Beletesszük a petrezselymet, répát, vöröshagymát és a kolbászt
is. Zsemle színű rántást készítünk, amit édes
pirospaprikával ízesítünk. Ezzel berántjuk a levest. Tetszés szerint ecettel
ízesíthetjük. Tálaláskor apróra vágott, nyers vöröshagymát és tejfölt is
adhatunk hozzá.
Rétes
60 dkg liszt, 1 tojás
sárgája, 1 ek tejföl.
Langyos, sós vízzel jó
hólyagos tésztát készítünk (kb. 3 dl víz). Háromfelé osztjuk (asztaltól függ).
Sima kerekre gyúrjuk, megkenjük olvadt zsírral, leborítjuk lábosokkal a
lisztezett táblán 15-20 percre. Aztán meglisztezett abroszon hártya vékonyra
kinyújtjuk. 5-6 percig szárítjuk, olvadt zsírral, kenőtollal megszórjuk. Egy
sorba rátesszük a tölteléket. A nyers gyümölcsök alá, fölé prézlit szórunk.
Mielőtt betennénk a sütőbe, tejföllel megkenjük a tetejét.
Töltelékek:
- diós: darált dióba,
cukrot, mazsolát keverünk
- mákos: darált mák, cukor
keveréke
- almás: reszelt almát ( kinyomkodunk) cukorral, őrölt fahéjjal ízesítjük
- káposztás: a vékonyra
vágott káposztát picit megsózzuk és cukorral ízesítjük
- túrós: tehéntúrót egy
tojással, mazsolával, cukorral elkeverünk
- meggyes: a magozott
meggyet cukorral ízesítjük
- erőstúrós: brindzás


Kolbász
A csontokról eltávolítják a
húst, s vékony csíkokra szeletelik. A kolbászba szánt szalonnáról is
eltávolítják a bőrt és felszeletelik.
Ha a hús és a szalonna
felszeletelve kész, akkor húsdarálón ledarálják (régen 2-2 késsel apróra vagdosták).
A fűszerek a következők: Kilogrammonként 0,2 dkg
apróra tört fokhagyma, 1,8-2 dkg só, 2,5-3 dkg őrölt paprika. Az erős paprika
aránya attól függ, hogy milyen csípős kolbászt szeretnénk. Csak az azévi paprika használható. Nem maradhat ki a köménymag sem,
ami kb. 0,4-0,5 dkg kilogrammonként. Ezután alaposan
összekeverik, s végül vékony illetve vastagbélbe töltik. 1 napig hűvös helyen
tárolják, s másnaptól füstölik. Ügyelni kell arra, hogy ne kapjon nagyon meleg
füstöt, vagy hideg időben meg ne fagyjon.
5.2.2.
Mezőgazdasági munkák

Hozzávalók: 2 dkg zsír, 2
dkg liszt, ½ kg kockára vágott burgonya, 1-2
sárgarépa, petrezselyem, hagyma, 2-3 babérlevél, só, paprika, mindenkinek 1
tojás és 1db kolbász, 2 dl tejföl, ecet
A zsírból és a lisztből
rántást készítünk, belekeverjük az őrölt paprikát, vízzel felengedjük. A
megtisztított zöldségféléket feldaraboljuk, és a krumplival együtt beletesszük.
Sóval, babérlevéllel ízesítjük. Beletesszük a kolbászdarabkákat is, és
felöntjük vízzel. Miután megfőtt a krumpli, tejföllel, ecettel ízesítjük. Ügyeljünk ki ne fusson! Ekkor mindenki számára 1-1 tojást
beletörünk. Ezután már nem kevergetjük. Ha a tojás is megfőtt, a kész leves
tálalható.
Hozzávalók: 30 dkg marha-
vagy sertéshús (esetleg vegyesen), 15 dkg leveszöldség, 50 dkg burgonya,
hagyma, só, paprika, csöves paprika, köménymag, 3 dkg zsír
Pörköltnek való húst
veszünk, legjobb hozzá a lábszár. Két cm-es kockákra vágjuk. A hagymát apróra
vágva, a zsírban megpirítjuk, beletesszük a pirospaprikát és hozzáadjuk a húst.
Megsózzuk és vízzel felengedjük. A leveszöldségeket
megtisztítva és kettéhasítva tesszük bele, ha a hús puhulni kezd. Amikor a hús
majdnem kész van, hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát és azzal csendesen puhára főzzük. Nyáron zöldpaprikával, télen száraz csöves paprikával,
vagy lecsóval és tetszés szerint köménymaggal ízesítjük.
Hozzávalók: 1 l tej, 1
tojás, 5 ek cukor, 3 dkg élesztő, 1 kk só, liszt szükség szerint.
Az élesztőt tejjel és kevés
cukorral felfuttatjuk, majd a hozzávalókat egy edényben összekeverjük. A
lisztet állandó keverés közben hozzáadjuk, lágyra jól kikeverjük, meleg helyen
állni hagyjuk. Kiszaggatjuk, majd forró, bő zsírban szalagosra sütjük,
porcukorral vagy lekvárral tálaljuk.


Fiatal csöves kukorica
A fiatal (még tejes szemű)
kukoricát megfosztjuk a csuhétól. A hegyesebb végét (amin nincs szem) letörjük.
A szép belső leveleket kiválogatjuk és a fazék aljára
tesszük. Erre helyezzük a csöveket. A kukoricák tetejére is csuhét teszünk.
Vízzel felöntjük és főzzük. Tálalás előtt hideg vízzel öblítjük át, s aki szereti
sóval ízesítheti a csövet.
A sütni való tököt kisebb
darabokra vágjuk, a magját eltávolítjuk, és a kemencében megsütjük. Akkor jó,
ha a teteje kissé megfeketedik.
5.3.
AZ EMBERI ÉLETHEZ KAPCSOLÓDÓ ÜNNEPEK
5.3.1.
Komatálvivés
Hozzávalók: 1-2 fiatal
galambfióka, leveszöldség, vöröshagyma, só, bors, hosszúmetélt tészta.
A fiatal fiókákat
megpucoljuk és a szokott módon húslevest főzünk
belőle. Ne használjunk erős fűszereket! Hosszúmetéltet (rezancát)
vagy aprókockát (siflit) főzünk bele.
5.3.2. Lakodalom
Birkavér:
A leölt birkák vérét
összegyűjtötték egy tálban, és a disznótorkor szokásos módon elkészítették. A
segédkezők vacsorára ezt fogyasztották.
A lakodalom napján az ebéden a szűkebb rokonság vett részt.
A leves után birkapörkölt
a második fogás.
Az ebéd süteménye mindig a túrós
lepény volt.
Az esküvőre menet fonott
kaláccsal kínálták a nézelődőket.
Hozzávalók: 1 l tej, 1
tojássárgája, 3 dkg élesztő, pici só, cukor, ízlés szerint késhegynyi őrölt
szegfűszeg és annyi liszt, amennyit felvesz. Az élesztőt felfuttatjuk 1,5 dl langyos, cukros tejben. Egy edényben a hozzávalókat
fakanál segítségével felverjük, hogy közepes keménységű tésztát kapjunk. 2 órán
át kelesztjük. Lisztezett deszkán megfonjuk
és zsírozott tepsire helyezzük. Egész, felvert tojással bekenjük és sütjük.
Vacsorára nagyobb létszámú
vendégre készül az étel.
Leves után birkapörkölt
van ismét.
Este a pörkölt mellé főtt
krumplit is tálaltak.
A pörkölt mellé savanyúságot is tálaltak.
Azután került az asztalra a sülthús. Mellé mindig befőttet kínáltak.
Aprósüteményeket és tortákat
is fogyasztottak a lakodalomban.
Az egyszerű, szeletelhető
sütemények voltak a kedvencek. Ezek hosszabb ideig eltarthatóak.
Az új asszony éjfélkor tortával kínálta meg a
vendégeket.
5.3.3.
Névnapok
3 tojás, 1 -1 bögre cukor, liszt,
tej , 1ek zsír, kicsi szalalkáli
A tojások sárgáját
összekeverjük a liszttel, tejjel, szalalkálival és
legvégül a felvert tojás fehérjét is hozzáadjuk. Zsírozott, lisztezett tepsiben
sütjük. Bármilyen lekvárral tölthetjük.
1 dl langyos tejben 3 dkg
élesztőt megfuttatunk. 3 dkg darált tepertő 1 kanál zsír, 1dl tejföl, 1 teáskanál
só, fél kiló liszt keverékéből lágy tésztát gyúrunk. Ha szükséges egy kis tejet
lehet önteni hozzá. Fél óráig pihentetjük, majd kinyújtjuk és összehajtjuk. Ezt
háromszor megismételjük. Végül 2 cm vastagra kinyújtva tetejét megrácsozzuk,
tojással megkenjük és kiszaggatjuk. Jó meleg sütőben sütjük.
Készíthetünk belőle papucskát is. Akkor négyszög alakúra vágjuk fel a
kinyújtott tésztát. Közepébe szilvalekvárt teszünk és a négyzet két szemben
lévő csücskét összefogjuk. Tojással megkenjük
és pirosra sütjük.
6. A HÁZIASSZONY EGYÉB TEENDŐI
A családot élelemmel ellátni
nem kis feladatot jelentett. A háziasszonynak a mindennapi főzésen kívül egyéb
teendői is voltak a konyhában.
6.1.
TEJFELDOLGOZÁS
A legtöbb család tartott
legalább egy fejőstehenet. A fejés az asszony feladatai közé tartozott. A tejet
nagyon sokféleképpen használták fel, s fontos részét képezte az étkezésnek.
Tejszín
Aludttej
Tejföl

Vaj
A megfelelő mennyiségű
tejfölt köpülőbe tesszük. Mindaddig verjük a verővel, amíg a vaj és az író
kettéválik. Az összeállt vajat hideg vízben többször átnyomkodjuk, addig amíg savó van a vaj között. A vajat fából faragott
formába helyezzük, amit előzőleg hideg vízzel kiöblítettünk.
Túró
Sajt
Tejoltó: 1 db tisztára mosott sertésgyomrot apróra darálunk. 2marék
sóval összekeverjük, s egy 5 l-es üvegbe tesszük. 1 l 10%-os ecettel felöntjük.
A túrókészítéskor keletkezett friss savót felforraljuk, és amikor meghűlt akkor
az üveget feltöltjük. 3 nap után a tejoltó használható. Hosszú ideig eláll, ha
hideg, sötét helyen tároljuk.
Frissen leszűrt édes tejet
egy nagy edényben langyosítunk és 10 l tejhez 1dl tejoltót és 1dl langyos vizet keverünk. A kicsapódott sajtot lazán szőtt sajtruhába
csavarjuk és sajtprésbe helyezzük. Addig tartjuk ott, amíg a savó kicsepeg. 10
l tejből kb. 90 dkg-os sajt lesz. Az elkészült sajtot szellős, árnyékos helyen
érleljük. 3 nap múlva fogyasztható. Ha erőstúrót szeretnénk készíteni, akkor 2
hétig kell érlelni.
Erőstúró ( brindza)
Tejlevesek:
A kenyér a legfontosabb
táplálék, majdnem mindenhez kínálták. Sokan még a levest is kenyérrel ették. A
kenyérsütés az asszony, a kenyérszegés legtöbb helyen az ember dolga volt.
A kenyérsütés első lépése a
párkészítés. A párt ősszel készítették és egészen
tavaszig használták. Később kovásszal kelesztették meg a kenyeret.
A nyári időszakban
megtermelt gyümölcsöt, zöldségfélét tartósítani kellett a téli hónapokra. Erre
az aszalást, befőzést, savanyítást alkalmazták.

A nyáron érő almát, körtét
kisebb gerezdekre vágjuk és a magházukat eltávolítjuk.
Párszárítóra (leszkára) rakjuk, vékony tüllel
letakarjuk, hogy a rovarok ne szálljanak rá. Napos helyen több napig szárítjuk.
Ha elkészült, vékony vászonzacskóba betöltjük és a
kamrában tartjuk.
A gyümölcsöket
cukorszirupban, dunsztolással tartósíthatjuk a szűkösebb téli hónapokra.
Önmagában és kompótnak is kitűnő csemege.
Erre a célra nagy szemű, nem
túl érett, kemény gyümölcsöt veszünk, amely június vége felé és július elején
kerül a piacra. Egy liter vízhez 30 dkg cukorból főzünk szirupot. A
gyümölcsöket üvegbe rakjuk, de ne egészen tele és annyi cukoroldatot öntünk rá,
hogy a gyümölcsöt kétujjnyi híjával ellepje, mert gőzölés közben a gyümölcs is
nedvet enged, késhegynyi szalicilt szórunk a tetejére. Jól lekötjük és gőzölő
fazékba állítva, csendes főzés mellett 20 percig gőzöljük. A gőzölési időt
attól számítjuk, amikor apró gyöngyök kezdenek felfutni az üvegben. Az üvegeket
a gőzölő fazékban fél langyosra hűtjük.
Hasonlóképpen készül, mint a
cseresznyebefőtt, de 1 l vízhez 50dkg cukrot számítunk. 15-20 percig gőzöljük,
a gőzölő fazékban hűtjük le.
A püszkét
megtisztítva, üvegekbe rakjuk. A gyümölcsre ivóvizet öntünk, és ízlés szerint
cukrozzuk . A tetejére egy késhegynyi szalicilt teszünk és légmentesen jól
lezárva 20 percig lassan gőzöljük. A gőzölő fazékban
hűtjük ki.

A megmosott magvaváló
szilvát kimagozzuk. Kézzel összenyomkodjuk. Üstben, lassú tűznél állandó
kavarás mellett főzzük. Ügyelni kell, hogy le ne ragadjon. Mielőtt kész, egész
diót főzhetünk bele. 6-8 órán át kell főzni. Akkor jó, ha már nem csúszik le a
kavaróról. Azután forrón cserépedénybe szedjük. Másnap langyos kemencében
átmelegítjük és celofánnal, hólyagpapírral lekötjük. Száraz, hűvös helyen
tároljuk.
A kertekben megtermelt
zöldségféléket savanyítással megpróbálták téli időszakra tartalékolni.
Kovászos uborka – nyáron készült kedvelt csemege
Hozzávalók: 5 l-es üveg,
nagyobb uborkák, friss kapor, 1 szelet kenyér, só, víz
Az uborkát alaposan megmossuk, és a
végeit levágjuk. Mindkét irányból hosszában bemetsszük. A kaprot az üveg aljára
tesszük és belerakjuk az elkészített uborkát. Sós, langyos vízzel felöntjük. Az
üveg tetejére vászonzacskóba csomagolt kenyérszeletet teszünk. Napos, meleg
helyen tartjuk, amíg megsavanyodik.
Zöldbab télire
A megtisztított zöldbabot 2cm-es darabokra vágjuk,
sós vízben puhára főzzük. Szűrőkanállal kiszedjük, és levétől jól lecsurgatjuk.
A babot üvegekbe helyezzük és a visszamaradt főzőlevet gyengén
megecetezzük, ráöntjük a babra. Légmentesen lezárjuk és 20 percig fazékban gőzöljük.
Paprikalekvár
Kapor, sóban eltéve
A fiatal kapor zöld leveleit leszedjük, üvegekbe
rétegezzük sóval úgy, hogy a tetejére só kerüljön. Használat előtt gyengén kimossuk és úgy használjuk fel.
Az érett pirospaprikát
kocsányánál fogva erős zsinegre fűzzük. Ne túl sűrűn, hogy jól átjárja a
levegő. Szellős, meleg, napos helyre kerül száradni. Amikor már megszáradt,
száraz ruhával alaposan megtörölgetjük, a kocsányát, a magokat és a rossz
részeket eltávolítjuk. Tepsire tesszük és a kemence tetején csörgősre
szárítjuk. Ledaráljuk és üvegekben tartjuk. Papírral,
vékony anyaggal letakarjuk, hogy be ne molyosodjon. A paprikát nagyon sok étel
készítéséhez használjuk. A kolbászhoz csak az azévi
őrlemény jó. Ügyeljünk, hogy az üvegbe mindig tiszta kanállal nyúljunk.
6. 3. 6. Gyógynövények
A mezőn, az erdőben
található gyógynövényeket gyűjtötték, és az állatok vagy a maguk gyógyítására
használták.
A vadrózsa bogyóját leszedés
után megmossuk, kettévágjuk, és a magokat eltávolítjuk.
A kinyílt kamillavirágot
szálanként lecsipegetjük.
A bodzát a legszebb
virágzásban szedjük le, s a hársfának is a virágát használjuk fel.
A leszedett növényi részeket
papíron megszárítjuk és hűvös helyen zárt edényben
tároljuk.
Teaként fogyaszthatunk
csipkebogyót, bodzát és hársfát. Főleg köhögés, megfázás kezelésére
alkalmazták. A kamillának hurutoldó, gyulladáscsökkentő hatását is ismerjük.
Teának, borogatásnak használjuk a főzetet.
6. 4. SZÁRAZTÉSZTA
KÉSZÍTÉSE
Tavasszal és nyáron amikor a tyúkok jól tojtak, a gondos asszony az egész
évi száraztésztáról gondoskodott. Az elkészített, összevágott tésztát
megszárították és a különböző levesekben
felhasználták. 
Hozzávalók a tésztához: 1 tojás, só, 10 dkg liszt. A hozzávalókból kellő
keménységű tésztát gyúrunk. Kerek, nagyon vékony levélre kinyújtjuk. Majd
különböző formára felvágjuk.
Késsel aprókockát (siflit),
cérnametéltet (rezancát), készítettek. Derelyevágóval
apró cakkos szélű kiskockákat, eperlevelet vágtak. Ebből a tésztából készül a
jellegzetes, magyaros levestészta, a főleg ünnepi alkalmakkor használt
csigatészta (brdóca) is.
Az apróra felvágott kockákat
csigacsinálón (ami a szövőszék bordájából készített
speciális eszköz) vékony pálcika segítségével felcsavarjuk.
7. NÉHÁNY ÉRDEKES RECEPT MÉG
Püszkeszósz:
1 kg kukoricadarát annyi meleg tejjel felhígítunk,
hogy pépes legyen. Este bekeverjük, s reggel zsírozott tepsibe öntve, forró
kemencében megsütjük.
l csésze hántolt kölest kétszer annyi vízben l
kávéskanál sóval megfőzünk, mikor kipattog , búzaliszttel ( amennyit felvesz ),
sűrűre főzzük. Rátesszük a tányérra, l cm vastagra szétnyomjuk, kolbászzsírral
meglocsoljuk, kanállal 2 cm hosszúra szaggatjuk. A sorokat brindzával, sült
kolbászkarikákkal megszórjuk.
A kukoricadarát átszitáljuk,
a lisztesebb részét, kb. háromnegyed liter édes, forró tejjel leöntjük. Állni
hagyjuk, és l evőkanál disznózsírt keverünk bele. Édesíthetjük cukorral, ha
szükséges. Összekeverjük, majd tejbe mártott kézzel kis lepényeket formázunk,
amit vékonyan zsírozott tepsiben megsütünk.
Hozzávalók: l kg burgonya,
kb. 20-30 dkg liszt, 3 dkg búzadara, l tojás
A héjában megfőtt és
megtisztított burgonyát áttörjük, elvegyítjük a zsírral, liszttel. Megsózzuk,
és a tojással összegyúrjuk.
Gombóc: A tésztát fél cm vastagságúra kinyújtjuk, 8 cm
kockákra vágjuk. Mindegyik közepébe fahéjjal megtöltött, magozott szilvát
teszünk. A négyszögek sarkait összefogjuk, és gombócot formálunk belőle.
Nudli: A kinyújtott tésztát kétujjnyi széles csíkokra
vágjuk. Ezeket apró darabokra vágjuk, és lisztezett deszkán kézzel megsodorjuk.
Az elkészült gombócot, vagy
nudlit sós vízben kifőzzük, majd leöblítjük. Pirított, cukrozott
zsemlemorzsában, vagy cukrozott darált mákban megforgatjuk.
A nudlit ízesíthetjük
erőstúróval is.
8. A FALUSI TURIZMUS LEHETŐSÉGEI SZARVASON
Szarvason a falusi turizmus
fejlesztésére már megtették az első lépéseket. A Cséke
és a Frankó tanyán már beindították ezt a tevékenységet.
A környék adottságai
megfelelőek a turizmus ezen ágának kialakítására.
A vidéken sok tanya
található, melyek megfelelő átalakítással vendégfogadásra is alkalmassá
tehetők.
A természeti környezet
csodálatos. Az Arborétum, a Körös-Maros Nemzeti Park területei lehetővé teszik
a sétákat, lovaglást, kerékpározást. Aki horgászni, fürdeni, csónakázni
szeretne, annak lehetőséget nyújt a Holt-Körös.
Mindehhez az emberek
vállalkozó kedvét kell feléleszteni. Szakmai segítséget a Falusi Turizmus
Országos Szövetsége nyújt, melynek egyik tagszervezete a szomszédos Békésszentandráson tevékenykedik.
A városban évenként
lebonyolításra kerülő rendezvények (Szilvanap, Pásztortalálkozó) igazi
vendégcsalogatók.
Ki lehet még aknázni a jeles
napokhoz kötődő szokásokat, és az étkezéshez kapcsolódó munkálatokat is(aratás, disznótor).
* * *
Bizonyára vannak még receptek amiket érdemes lenne feljegyezni. Remélem, e munka
is bizonyítja, hogy a szarvasi asszonyok milyen
sokféle ételt tudtak készíteni, s az egyszerű emberek étrendje sem volt
egyáltalán egyoldalú.
9. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Munkám során sok elméleti és
gyakorlati segítséget nyújtott Pusztai Jánosné dr.
nyugalmazott főiskolai docens.
Szakirodalmat és kincsértékű
kiadványokat bocsátottak rendelkezésemre a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai.
A receptek zömét a szarvasi Szlovák Népdalkör tagjai, édesanyám és párom
anyukája diktálta le.
Valamennyiük segítségét köszönöm, bízom benne, hogy munkám méltó lesz
erőfeszítéseikhez.
10. ADATKÖZLŐK
Csasztvan Andrásné
sz: Szvák Judit l939.
Kiss Mihályné
sz: Balázs Ilona l938
Litauszki Mihályné
sz: Sonkoly Judit l926
Molnár Mihályné
sz: Uhljar Anna l937
Paulik Györgyné
sz: Valach Erzsébet l942
Solymosi Györgyné
sz: Mucha Katalin l924
Szvák Erzsébet 1940-1992.
Vass János l938
Vass Jánosné
sz: Valach Mária l937
11. FELHASZNÁLT IRODALOM
Dél-alföldi régió turisztikai
kézikönyve
Dél-alföldi Gyógy- és
Termálfürdők Közhasznú Egyesülete
Gyula, 2000
Főzőcske
A Cervinus
Rádió szakácskönyve
Szarvas, l997
Magyar Néprajzi Lexikon 3.
Akadémiai Kiadó
Budapest, l987
Magyar Néprajzi Lexikon 5.
Akadémiai Kiadó
Budapest, l982
Nagy Gyula: Hagyományos
Földművelés a Vásárhelyi-pusztán
Magyar Nemzeti Múzeum –
Néprajzi Múzeum
Budapest, l963
Nagy Gyula: Pásztorélet a
Vásárhelyi pusztán
Békéscsaba, l975
Pusztainé Madar Ilona: Uradalmi
cselédek Békés megyében
Békés megyei Tanács V.B.
Békéscsaba, l982
Tátrai Zsuzsanna – Karácsony
Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
Planétás Kiadó
Budapest l997